Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hedvig
okeanus• 2024. január 13. 19:50 • olvasva: 121
"Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra."
/KD/
nem volt és már nem is lesz soha
százezrek gyermeke és anyja
géneknek ismételhetetlen sora
mindenek lenyomatának fonata
az ostorozó mostoha, a vad harag
és a jóság édes- keserű rokona
nem te távoztál, mi maradtunk
e világi sárban, - nélküled
Krisztinka2024. január 14. 16:03
💜
Florine2024. január 14. 12:02
@okeanus
Szívünk-lelkünk megrendül a gyászban. Jól érzékelhető versed minden sorában a fájdalom, amit el kell viselni. Bárkiről is szól, együttérzést kelt bennem. Minden halállal kicsit mi is meghalunk.
Nagyon szépen írtad!
:(
skary2024. január 14. 06:40
vannakjósoraiadezsőnek :)