Hazug fátum...

Hazug fátum tenyerével

profán pusztán pofozta át

rettegéseim az idő,

féltés és remény van jelen,

tarlós vetésbe ültetem

zölden, megbúvós magjaim.

 

érzed telerótt arcomat,

simul ránctalan arcodon,

hová érveim másolom,

évek tanú lenyomatát;

 

megkínoz birtoklás, hatalom,

legyen hát szépség és nyugalom....