Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hamvas hajnalon...
okeanus 2020. november 20. 22:18 olvasva: 144
hamvas hajnalon zizzenő hajadba szisszent a fény,
s puha szárnyain elrepítette ágyunkról álmaink
futva széjjel, mit lesett éjjel, s vitte kettőnk titkait
és szétdübögve időtlen rímeit, mint vak-fehér tényt
ahogy bújtak a gyertyaláng karoló imbolygásai
törölte a pirkadat baldachin vetülő árnyait,
de minden érzékem zsigerem artézi mélyére nyelt
és megrajzolta rezzenő kebleid körvonalait,
s beégtek fehér selyemben rejlő, sejtelmes árnyaid
skary2020. november 21. 10:04
úúdebonyolúttérzéseidvannak :)
negyvenkilenc2020. november 21. 07:40
"de minden érzékem zsigerem artézi mélyére nyelt" ez a sor különösen tetszik. Szép vers, gratulálok!
chillly242020. november 20. 22:28
Űh.. Szép! :) nagyon szép! :)