Hamvas hajnalon...

okeanus•  2020. november 20. 22:18  •  olvasva: 144

hamvas hajnalon zizzenő hajadba szisszent a fény,

s puha szárnyain elrepítette ágyunkról álmaink

futva széjjel, mit lesett éjjel, s vitte kettőnk titkait

 

és szétdübögve időtlen rímeit, mint vak-fehér tényt 

ahogy bújtak a gyertyaláng karoló imbolygásai

törölte a pirkadat baldachin vetülő árnyait, 

 

de minden érzékem zsigerem artézi mélyére nyelt 

és megrajzolta rezzenő kebleid körvonalait, 

s beégtek fehér selyemben rejlő, sejtelmes árnyaid

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2020. november 21. 10:04

úúdebonyolúttérzéseidvannak :)

negyvenkilenc2020. november 21. 07:40

"de minden érzékem zsigerem artézi mélyére nyelt" ez a sor különösen tetszik. Szép vers, gratulálok!

chillly242020. november 20. 22:28

Űh.. Szép! :) nagyon szép! :)