Ha ünnep volt...

ünnepeltünk mi dacolással,
helyet kérő törvényeink szerint,
és jó volt egy őszi alkonyon
szembeszállni ott; a megszokással.
 
A magány szűk kötelét téptük,
vastag, dac-éjszakán, valamikor...
csenden pirult a lány, és kértem,
de lenge és szemérmes volt a hold.
 
Tagadtunk mindent; ami igen, 
és a nem didergető szeneit,
morgó, közelgő szavát, és nem
féltük az élet fojtó elveit,
 
ám féltük a kor bárdos kezét,
de álltunk ősök pallosa elé.