Ha már..

Ha már üszke csak vágyad tüzének, 

és csupán orkán tépte fészek,

ha sebét cipelő vadállat, 

amely vonítva vágtat, 

és fénye sincs már szemének, 

csak enyészet rágta bánat, 

indulva rothadásnak, 

ám sóhajjal hátra pillant... 

 

légyen feketében, megvan, 

bár megtörve, darabokban, 

amiért a lelked zenél, 

még feléled és remél.....