Ha így kell, legyen...

ha úgy kell velem lenned, hogy magamra hagysz,

majd virulva is tengenek a nappalok,

és bennem széllel temetődsz, mint a bucka,

s fut majd kertemen a süketség hajnala...

távozó szépidőnk terhelő lugasban,

gondolván imára, álsága a mának,

szavam csak kényszerből néma, léha-bánat,

mellettem álltál és öltelek magamban

 

 

bennem egek bosszúja el is kergetőz,

sok ezer perc béklyója múltán megkötöz,

kétség ül koporsóm picinyke vas szegén,

s hegyre hágok, egyedül, ábránd hírnevén...