Ha elmondhatnám...

Ha elmondhatnám annak a jóillatú lánynak

akit lilásan kirakott fenyőfákon láttam,

hogy holnapoknak sorában violácskák várják,

emelvényén a nyújtózkodó bokroknak ágán,

és úgy mint éltes háznak csonka tornyán hiánya; 

bennem van a csöndessége áhító imája...

 

ennek dacára felcsévélt a vágy vad tekervénye,

és elesett bennem általa szavaim szemérme,

de ott ül háttal, és vele nő a tegnapok által 

libbenő szoknyájának végső, rózsás álmodása...

és ha meg is hallaná, kiáltó hozzá nem ér fel,

míg pőre lelke, paplanos ködöt okkal pecsétel..