Görnyedve már...

Görnyedve már, görbe botján

sántikálva rebben a nyár,

az őszi fagy idefontol,

és nagy, hűs vizeket kortyol.

 

Szívemmel hallgatom a csendet,

és az üdvös rendet, amelyet

kétkedők bolondja magyaráz,

s a födetlen ólban kaparász.

 

Ruhátlan pőreségben, 

reszket kabátján a tél;

jóslatokat nem hisz el,

bundás dunyhákat cipel.

 

És míg kószálva andalít,

bizarr ábrándja elvakít;

szétlopja a nyár kincseit