Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Gondot a szíved visel...
okeanus• 2018. szeptember 7. 01:03
önmagához is mostoha az agy
és te csak balga gyermeke vagy,
amíg helyben kínlódva szaladsz,
szárnyalva vas szárnyakon tova,
vénhedt, élettelen törzseken,
nincsen fészked, nyugvó otthonod,
és gyökértelen csapkodva lobogsz,
mint elárvult, sodródó göröngy,
míg feketült pernye élted lebben,
mint kopasz ágakon a fagyöngy...
Mazsion2018. szeptember 26. 16:57
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
stapi2018. szeptember 26. 16:33
Nem könnyű téged követni. Hogy-hogy eddig nem találtam rád? Remekül írsz. Megyek is világgá... :)
Ametist2018. szeptember 8. 08:58
Nagyon érdekes gondolatmenet, többször is elolvastam...
skary2018. szeptember 7. 13:05
minden sejt mindent visel
york2018. szeptember 7. 04:01
Mégis gyöngy.