Félt a pára...

félt a pára, könnyű volt az est, 

és fátyol könnyűség lebegett,

ahogy sötétülő kendője 

alá még mosolyintott a Nap,

 

oda, hol szúrós magányukban 

szétterültek a múlt árnyai

színt táncoló udvaroncai, 

s ahol szürkeséget fogva tart,

 

alig hihetőn létezett a nap,

amelynek hibbant porszem ha leszünk, 

s beomló alkonyon virágporát 

hintette még ránk és csalóka fényt...