És mindig látlak...

okeanus•  2016. február 16. 18:56

És mindig látlak és minden percen át

ahogy sejtjeiden kihajolva hevülsz,

arcodon, kezeden, a józanságon át,

és képzelt időtlenné átrészegülsz,

 

és ahogy a fagyöngy káprázón zöldell

télidőn, imádja soklelkű, igaz ág;

törzseim ősi élte; valóm jön el 

s kérgéből a szerelem issza italát,

 

És bízva mindenkor sóhajod ölel

a féltésem űri hangja vonz és köt el,

szirének citálják vágyódásaim...

 

és kérő megadás csuklik nyakadon,

ereknek ívén tódulnak atomjaid

és forróságot él ajkam ajkadon.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2016. február 17. 22:04

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2016. február 17. 20:33

Törölt hozzászólás.

Bugatti3502016. február 17. 09:23

Sz, 3 szor! :) Szép, szerelem, szonett! :))

Törölt tag2016. február 17. 07:43

Törölt hozzászólás.

skary2016. február 17. 05:49

óh ez má majdnem józsef atikás .)

Rozella2016. február 16. 22:53

Különleges, nagyon szép szonett :)

Törölt tag2016. február 16. 22:41

Törölt hozzászólás.