Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elveszetten
okeanus• 2020. január 24. 18:16 • olvasva: 190
hogy megbántottak
agg lett a kedvem,
felejteni nem tudom se most,
se ott; a tegnapot
és azt, aki megbotoztatott
lágyabb volt élni egykor
míg föld meg erdő érdekelt
amíg a tévhit vasra vert
most, hogy búmat leejtsem;
már ahhoz sincsen kedvem
ám gyöngy a reggel
és fehérruhás suttogás
a fény, csupa csók...
rosszak vagyunk és néha jók
Mikijozsa2020. január 25. 10:09
jó lett gratula
kevelin2020. január 25. 09:57
Jól megírtad az èrzèst èrthető ès a vège szèp nagyon
Perzsi.2020. január 25. 05:53
Az utolsó versszak a legelgondolkodtatóbb. Mikor az ember igyekezne jó lenni, de tőrbe csalják, s mégis, mégis ott a csók.
Mersinho2020. január 24. 20:58
Szép.......
Rozella2020. január 24. 20:54
Ilyen az ember... az Ember. Minden rossz hangulat ellenére, jó vers! Tetszik, mert igaznak érzem és mert őszinte és szomorú, de ott csillan a vége...