Elpukkan az ég...

Üszkösül szóban,

és mint buborék 

porlik a hóban, 

elpukkan az ég...

 

Elvek roncsa

nálam a dal, 

fintorát mossa 

csak hangom.

 

Itt kormos a lég,

játszik a pernye,

melyet már félőn 

csak szellő repít...

 

Ahol őrző posztol

hosszú, gléda sorban,

védve, nyilt jóságot 

óvon rád ott terít.