Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elmentél...
okeanus• 2017. március 20. 16:25
elmentél, s maradékod visszhang, zokog,
amin nyugtatásom néma hangja vagy,eretnek a zöld és profán a tavasz,röptető körökben, dallama a könny,mi igyekvőn nyílna vágyott hőfokon, körömig sápadtnak ítélt ujjadon, és ahogy magaddal cipelsz átütökrezdüléseden, s mint csiszol áradatrest követ, halkulón kopok, gördülök...Rozella2017. március 21. 13:50
"s maradékod visszhang, zokog,
amin nyugtatásom néma hangja vagy "
ez nagyon megérintő...
fájdalmat, szenvedést sugalló, egyedi hangú vers!
skary2017. március 21. 05:20
...
Eleonora2017. március 20. 20:19
Néha,nem könnyű távol lenni, s néha mégis el kell viselni...
Gyönyörűt írtál.
Nóra
Zsuzsa03022017. március 20. 18:10
Szépséges versedhez szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Bugatti3502017. március 20. 17:09
...amikor, más kezétől dőltek el a dolgok...a társalgás is segítheti az összhang érzését! Szép a vers! Gratulálok!