elhagyottan...

fekszem százszor elhagyottan

nem volt egyszer, s volt nemegyszer

alig hallik, hogy elhajoltam

találtan kétszer, ötvenedszer

fejem nagyot koppan méltán

kelet és mind a négy égtáj...

fosztott füst, fohászom kárál

míg bennem ágál, ha várnál is

hiába immár