Elborong...

okeanus•  2016. október 11. 22:01

bolyong bennem a némaság, 
a léhaság csendjére hág, 
felcsipkézi a szenvedélyt, 
a keményen sunyító éj,
 
az eget lesem figyelőn
ím felhőt húz, csorog a szél,
suttogása lármát idéz,
és magányomba belenéz
 
kipárnázott hiányodon 
kócos pihék fetrengenek 
s a látomáson átzokog
a kósza szél és felhörög

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pflugerfefi2016. október 12. 11:13

én mondom, hogy nagyon jó!
Gratula!

Rozella2016. október 12. 10:18

A lelkiállapot nem, de a vers csodaszép!

Törölt tag2016. október 12. 09:16

Törölt hozzászólás.

skary2016. október 12. 04:24

...