Eladta mindenét...

elad mindenét a nappal

a szokásos este van,

de más ez a sötét, 

mintha az a pici fény, 

még világító remény, 

nem az égből hullna le, 

 

valakit vernek tán valahol, 

és nincs selyem cukorka se, 

elette a nyikorgó magány, 

vagy kilöktem, hogy leessen, 

mint zúzott téglatörmelék, 

ha az inas odanéz, hogy 

mestere figyelme látja-e...

 

valami űr, a nincs van jelen

mint hiányod a házban,

csak ágál, de nem tesz ellene,

bicsaklik már az est, éles, 

kapuban játszik és gyerek

 

valaki elalszik anyja kezén

nézem és lilásan nő csak a remény

szomjazom, torkom kortyok kergetik

reszelő van ott hol smirgli is elég...

 

tudnom kéne élni, hisz vagyok

nem kergetni káprázatokat

ahogy a légy is túléli, ha 

nem csapnak rá eléggé nagyot