E széptől fosztott ...

okeanus•  2021. február 19. 17:22  •  olvasva: 139

E széptől fosztott világon,

mások kedvét én vigyázom

és sóvár vágyakba zárlak,

üdv ragaccsá vált virága

 

fényed átlát renye időn,

lelkem vakfoltja vagy,

s osonok félő konokon,

hogy nekem megmaradj

 

indulok, menésem nem remeg,

elviszlek a kanyargón túlra, 

takarón lábam kinyújtva

és szél kapja fel lelkemet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

chillly242021. február 20. 08:39

Ez mégis szép!

skary2021. február 20. 06:14

úú ez a renye :) sztem te vagy st german vagy mi :)

Rozella2021. február 19. 20:51

Remek!

TURIKARI682021. február 19. 18:21

"indulok, menésem nem remeg,

elviszlek a kanyargón túlra,

takarón lábam kinyújtva

és szél kapja fel lelkemet."

Gratulálok versedhez