Csüggedt fák...

csüggedt fák, áporodott,

mély-fekete csendben,

hiányod számolom

az üresedő kertben,

hogy kiírtja illatát

a selyem a brokát ...

és

kegyetlen a szenvedély

hited; hogy eltemetsz,

s ölsz meg engem is,

nem tudom mi lesz,

álmom újra-újra fölvet

kapkodón mégis

számban érzem

egy leskelő pokolnak

pártában maradt kínjait