Csak úgy..

csak úgy mentünk

andalító fák alatt,

kéz a kézben minap,

utolsó fénylő arcát

emelte még a Nap,

és az ágak suhogva

jó éjszakát kívántak,

a sötétülő nyárnak,

 

puha lépteiddel kísértél,

s mesémre figyeltél,

amikor talán kelet felől,

osont közénk valami halvány,

hangtalan némaság, és

már a mese sem fért közénk,

te még lágyabban léptél,

s én végigsimítva válladat,

magamhoz húztalak;

és akkor megszűnt; illat, virág,

csak azt, azt tudtuk, hogy 

már semmi sem fontos, 

semmi sem más....