Csak őgyelgek

Őgyelgek gond és gőg között

félelem fogja fejem,

Káprázom fény és köd között

hályogos már félszemem.

Utam, már látom; elhagyom

elbicegek gödrös utakon,

Terhem, ha érzem, lerakom,

ne döcögjek oly vastagon.

Talán mégis mást, akarok már:

Maradni a poros pamlagon,

S kortyolni a láp italát.

Tálán szállani kéne át

A illó éjszakát,

Talán melegséged illatát

Csapolni meg, 

Elnyerni szíved bocsánatát.