Bűn

nagy bűnöm tán, ahogy, így vagyok,

tompán néznek rám a csillagok,

hites tükröt lopott a remény

de képe túl fehér, túl kemény,

nehéz lettem, szívvel átkozott,

mint nehéz kő a tó fenekén...

 

gyenge hálód és lenge hálód

vízébe már nem merítheted

ha szakadt, ha szétesett, 

szellőcske verte szét, nem merész

vágy, ette aljas isten, ködös,

cipeli fénytelen üstökös...

 

súlyom szaván iszap, lepedék,

vétket szitáló homok pereg,

üledék , kinek is szólanék...