Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Borostyán dal
okeanus 2022. február 5. 21:20 olvasva: 167
mint sebzettet ágyán kinyúlva,
kietlenné tett a szerelem,
s hajszolt vissza a letűnt múltba...
holott pállott éje imámat
elcsente és durva zokszó,
mint kócot tépi már a bánat...
távolról bízva és remélve
megélni, áldani, feledni,
még nem tudlak kicsit szeretni
szétfutottál bennem, mint az eső,
s énem résein harapni leső
ereklyém; az éveket elnyelő,
belül kővé tömörül a láva,
s torlaszolva zápor átka szorít,
-ám ápoló balzsamodba zárva
Törölt tag2022. február 8. 09:11
Törölt hozzászólás.
Krisztinka2022. február 6. 13:47
💛
Törölt tag2022. február 6. 06:36
Törölt hozzászólás.
skary2022. február 6. 00:38
vetésforgót kell alkalmazni...és eltűnik a kietlenség
Törölt tag2022. február 5. 21:50
Törölt hozzászólás.