Borostyán dal

okeanus•  2022. február 5. 21:20  •  olvasva: 167

mint sebzettet ágyán kinyúlva,

kietlenné tett a szerelem,

s hajszolt vissza a letűnt múltba...

 

holott pállott éje imámat

elcsente és durva zokszó,

mint kócot tépi már a bánat...

 

távolról bízva és remélve

megélni, áldani, feledni,

még nem tudlak kicsit szeretni

 

szétfutottál bennem, mint az eső,

s énem résein harapni leső 

ereklyém; az éveket elnyelő,

 

belül kővé tömörül a láva, 

s torlaszolva zápor átka szorít, 

-ám ápoló balzsamodba zárva 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2022. február 8. 09:11

Törölt hozzászólás.

Krisztinka2022. február 6. 13:47

💛

Törölt tag2022. február 6. 06:36

Törölt hozzászólás.

skary2022. február 6. 00:38

vetésforgót kell alkalmazni...és eltűnik a kietlenség

Törölt tag2022. február 5. 21:50

Törölt hozzászólás.