Bölcsen, megfontolván..

Bölcsen, megfontolván úgy némán nem hagynám, 

hogy vágja a holnap kése, égi éle,

jövőre éhes jövőnk, és nem rohannék 

a kitartott élbe,mert nincstelen, vége,.. 

Hanem reményem bezárttá kötözgetném,

ez széptől kifosztott világon csokorba, 

hogy odaadjam, 

és alig várnám,masniját kis imámra 

hogy visszaadnád;

csomózzon tövéhez tövises virága.