Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Áttetszőn levitál...
okeanus• 2019. december 4. 12:24
...és renyheség bűnöm enyhe
körben, mit réce él pihéje fészkén
úgy minden étkedet gyakranátéhezi örző mozdulat,
s hiányod harapja át torkomat
asztalnál tudván, hogy itt a vég
térden lakmározók lábainál
fel-felizzón arcodnak mécse ég...
Perzsi.2020. január 23. 10:16
Az utolsó sor miatt úgy érzem, :bármit megtehet?
kicsisara2019. december 22. 07:30
Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok! Puszim és ölelésem :)
kicsisara2019. december 5. 05:18
Jóreggelt 😘
Krisztinka2019. december 4. 19:27
Szép.
skary2019. december 4. 18:03
fődobtá :)
Bugatti3502019. december 4. 14:28
Áttetszőn levitálnak soraid, amíg a valóságok mentén hezitálnak a gondolatok... egyszer, majd minden összeforr ! Szép a verses gondolatod... Gratulálok!
Rozella2019. december 4. 13:04
elérhetetlenség, hiányok, szépség, vágyakozás ... illúzió és valóság... ezek jutottak eszembe, míg ezt a valóban lebegős versed olvastam, de felemelkedni a hétköznapiságból nem is olyan egyszerű...