Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Árvizünk
okeanus 2024. május 8. 18:16 olvasva: 126
és tovasírt a végnélküli eső
elfolyt a víz, szétterült
és két szemed nedve lett
mindenütt, ahová került
fátylad tartottam, míg lehetett
de te ráléptél fekete kalapban
amíg az isten súlya hagyta
magamat összenyomtam,
hogy bárkámba beleférj
hogy sirokkó hátán odaérj,
mint aki fáradtan hazatér
Krisztinka2024. május 14. 09:58
❤
Animanongrata_2024. május 8. 19:44
Rövidségében is mindent elmond és még többet éreztet, olyan szépen írsz, kicsavarja az ember szívét.
Rozella2024. május 8. 19:25
Az ember a lehetetlent is megkísérli azért, akit szeret, de van úgy, hogy nem lehet többet tenni... Remek, láttató, átérezhető vers, különleges képekkel.