Árvizünk

okeanus•  2024. május 8. 18:16  •  olvasva: 126

és tovasírt a végnélküli eső

 

elfolyt a víz, szétterült

és két szemed nedve lett

mindenütt, ahová került

 

 fátylad tartottam, míg lehetett

de te ráléptél fekete kalapban

amíg az isten súlya hagyta

 

magamat összenyomtam, 

hogy bárkámba beleférj

hogy sirokkó hátán odaérj,

mint aki fáradtan hazatér

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Krisztinka2024. május 14. 09:58

Animanongrata_2024. május 8. 19:44

Rövidségében is mindent elmond és még többet éreztet, olyan szépen írsz, kicsavarja az ember szívét.

Rozella2024. május 8. 19:25

Az ember a lehetetlent is megkísérli azért, akit szeret, de van úgy, hogy nem lehet többet tenni... Remek, láttató, átérezhető vers, különleges képekkel.