Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Árván
okeanus• 2020. február 26. 13:09 • olvasva: 213
körmöd alól foszlanak már
lakatlan reszketéseid,
hisz árvaságig pőre vagy,
kiszaggatott, akár a rongy,
alantas fegyenc, itthagyott,
kis tócsa vércsöpp, semmi több,
s bár eszme torz kanóca vagy,
de pislákolva még csapódsz,
ha éned magaddal szakít,
s erőd, vágyad nem csillapul,
meglásd, a fényed újra gyúl.
kicsisara2020. február 26. 19:57
Tetszik! :)
Miért? Mert Te írtad :)
Puszi :)
Rozella2020. február 26. 19:11
"árvaságig pőre vagy, kiszaggatott, akár a rongy..." rendkívül kifejező kép, és a többi is, láthatóvá teszik a belső sebeket is...
"bár eszme torz kanóca vagy,
de pislákolva még csapódsz,
ha éned magaddal szakít,"...
talán ez lehet az az állapot, amikor valami/valaki más sokkal fontosabbá válik saját magunknál... Jellemző rád ez a különös, borús hang, ami mindig hordoz valami reményt is... Nagyon jó vers! Grt!
skary2020. február 26. 18:49
égniekellannak....
okeanus2020. február 26. 13:15
@Perzsi.:
mint láthatod már 24 órával ezelőtt kértem, szépen, elmagyarázva szegényeknek, egyszerűen, mint egy faék...
Perzsi.2020. február 26. 13:10
Oké, itt a vers. És nyugalom, kérlek...