Álmaim mögött...

okeanus•  2020. november 23. 19:41  •  olvasva: 165

álmaim mögött maradtam

bujdosók között a leölt

hogy magam rád kötözhettem

és fárosz bűnöm így ledőlt

mit színében felölt a sár

s elfeküdt bennem már a nyár

 holott

velem párnád újra kikezd 

sóhajomon fekszik fejed

és te újra velem pihensz

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2020. november 24. 16:04

Törölt hozzászólás.

skary2020. november 24. 09:51

ohh

kisspatricia2020. november 24. 08:53

Megérintett a versed hangulata. A soraidban mindig ott bújkál valami megfoghatatlan pl. : " álmaim mögött maradtam bújdosok között a leölt..." Van ennek a gondolatnak valami titokzatos szépsége. Persze egy versben mindenki azt lát amit tud magához mérten.

Rozella2020. november 23. 20:50

mi ebből a tanulság? jól kell megválasztani a párnát...:) szép a 'holott' utáni befejezés!

Eleonora2020. november 23. 19:54

akkor minden rendben!??..., talán :)