Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Alkonyi sétán...
okeanus 2016. január 14. 23:01
Ha egy alkonyi sétán ott lennél velem,
hol még üde mosollyal a Nap véget int,
utolsó szép leheletét terítve szét,
hogy beleborzongnak tavak, kócos hegyek,
és kis fodrocskáiban visszanéz a víz,
és a parti fák árnyékukat keresik,
melyek megbújni sietnek szerte-szét,
s látnánk, hogy avul az új-keletű fény,
és bölcs lassúsággal jön a rőtt sötét,
és éreznénk, hogy miénk az a borzongás,
miénk a sok kis fodor és bölcs lassúság,
amely ruhát a természet adott reánk,
hogy meztelen lenne nélkülünk a világ,
hisz mibennünk akar, öltözik a nyár,
velünk van minden és önön szerelmeink...