Alkonyi sétán...

okeanus•  2016. január 14. 23:01

Ha egy alkonyi sétán ott lennél velem,
hol még üde mosollyal a Nap véget int,
utolsó szép leheletét terítve szét,
hogy beleborzongnak tavak, kócos hegyek, 
és kis fodrocskáiban visszanéz a víz, 
és a parti fák árnyékukat keresik, 
melyek megbújni sietnek szerte-szét, 
s látnánk, hogy avul az új-keletű fény, 
és bölcs lassúsággal jön a rőtt sötét, 
és éreznénk, hogy miénk az a borzongás, 
miénk a sok kis fodor és bölcs lassúság, 
amely ruhát a természet adott reánk, 
hogy meztelen lenne nélkülünk a világ, 
hisz mibennünk akar, öltözik a nyár, 
velünk van minden és önön szerelmeink...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2016. január 15. 04:47

aha

Törölt tag2016. január 14. 23:34

Törölt hozzászólás.