Akkor kedved...

akkor kedved kendőjét levennéd, 

én összefognám hajszálaidat,

fedetlen karod emelve végig 

simítaná borzongás az égig,

 

és felmerülne benned a szépet

ígérők piruló ámulása, 

zsigereit sóhajtaná imád;

mert ágyásunktól messze nőtt virág 

 

május kimossa majd ingesünk 

hogy uj tavasz jósága legyünk, 

szemünk kalásza bíz összeér, 

mint rétek, pipacsok idején...