Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ahogy átbújtam...
okeanus• 2022. szeptember 8. 12:34 • olvasva: 85
ahogy átbújtam ledér nyaram tűfokán
nyúlós csápjaival rám ragadt a magány
szakadt cérna és lettem belül csapodár
kivetett éhező, bőséges lakomán
most kezem üres s fejem is ügyetlen már
átmosott a jelen sivár jelrendszere
befulladt lubickolás, lehunyt a határ
vetetlen ágyon lakom és egy láda vár
TURIKARI682022. november 2. 12:40
Gratulálok versedhez!
Igaz hogy az idén már nem akarok pulikálni a főoldalon,
De igazán örvendek a virtuális találkoásnak.
Köszönöm hogy nálam jártál.
Rozella2022. szeptember 15. 17:31
Megérintően személyes hangulatú, őszinte vers ez, én legalábbis úgy érzem. Persze nem érdemes másképp írni, csak ha van őszinte mondanivaló. A képek remek kivetülései a belső érzésvilágnak.
Krisztinka2022. szeptember 13. 21:14
💛
skary2022. szeptember 8. 12:53
az...mindönkit