Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ahogy a július...
okeanus• 2017. július 9. 08:48
Ikerségünk stigmája ez,
bordánk aljára égetett,
és széllel szemben sem heged.
a káosz álcázott jele;
puszta kürtő, lapos hegyek,
földre buknék, de nem lehet
fanyalgó mosolyú a rend,
az ösvényen mögöttem,
és elől, tömörül a csend,
csapdával gáncsol e rét,
űz ami prűd, s idelát,
szürkés kezed és a szád
elrepedt, dobozba zárt,
s ha óvatlan visszanéz,
réseken, az esten át,
hagyja, hogy így történjen;
és máig sem értem; miért...
Rozella2017. július 9. 19:57
"fanyalgó mosolyú a rend,
az ösvényen mögöttem,
és elől, tömörül a csend,"
érzékletes, szép sorok!
... "valamiért hagyja" és mi is hagyjuk... "ikerségünk stigmája ez"... és ahogy @Törölt tag: is mondja...
Törölt tag2017. július 9. 19:42
Törölt hozzászólás.
skary2017. július 9. 10:36
én is buknék bombázóra
persze ha az épp vak volna :)
Törölt tag2017. július 9. 10:13
Törölt hozzászólás.