A hajnal...

okeanus•  2015. szeptember 10. 20:07

A hajnal cimpájára sejlő selymén

felcsókolta mosoly orcáját a nap,

és kiizzadta az éjszaka csendjét

alvón, a pára nedves szunnyadása.

Átlesvén egek habszínén 

fürkészve, kérkedőn;  

pisszenve, lesve; nőjön-e?

 

Fülledten indult a nap, és reménnyel:

Mert elgondoltalak...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

okeanus2015. szeptember 20. 15:52

@Ametisz: elgondoltalak...

Ametisz2015. szeptember 11. 15:49

N1-os vers!!! A legjobb eddig amit tőled olvastam!!!
A szerelem érzése a szavak "selymén" gyöngycsillámként hatott!

Törölt tag2015. szeptember 11. 08:41

Törölt hozzászólás.

skary2015. szeptember 11. 06:20

de fülledt gondolataid vannak róla :)