2

okeanus•  2016. június 10. 16:00

csituló már a csobogás, ahogy a múlton réved,

bő zuhatag, ám némán, körme kaparja a képed,

és tépve húzza tova árnyékod, simoló térded,

gerelyt fog kézen, és alálök a tölcsér sötétben...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2016. június 11. 05:32

...