Léria Dipán Versek Neked

Versek Neked

 

Valami változott

 

Talán csak egy mosoly, amiről azt gondoltuk nem is komoly.

Talán csak egy fény az égbolton, amiben a felhő elbotol.

Talán csak egy szó, amit ki sem mondunk,

talán mégis minden gondolatunk.

Változtál, változtam.

Ott maradtunk

egymásban.

Léria Dipán

 

Te

Mi ez amibe belehalok minden nap.

Ami ha nem vagy akkor is itt vagy,

mert fülembe visszacsengenek a szavaid.

Az érintéseid a vérem lüktetésének dalai…

egy halhatatlan dallam hangjai…

Mondd! Ki vagy?

Ki vagy, hogy beléd lehet halni?

Léria Dipán

 

Az érzelmek iskolája

 

Az érzelmek iskolája a legnagyobb iskola.

Van számtalan ajtaja ablaka,

és te ki-be járhatsz benne.

Mindenkinek van egy terme.

Az iskola nem kijárható.

Mindig tanulsz valami újat…

és ameddig megtanulod a leckét,

számtalanszor megbuktat.

Léria Dipán

 

Nem ígérünk

 

Nem ígérek semmit.

Ne ígérj semmit.

Az idő már olyan sok ígéretet elvitt.

Most csak szeress csendben.

Hidd el, így is minden rendben.

Léria Dipán

 

Lelkem várában

 

Nem kell bebocsátást kérned… érzem hogy ott állsz az ajtóm előtt.

Tombol kinn az élet vihara, ide a nevetésem vont tetőt.

Kezeim nélkül is ölellek,

a szám is csak gondolat… ami csókol,

már nem számít a vihar, ami odakinn tombol.

Léria Dipán

 

Már nekem vagy

 

Itt voltál egy pillanat alatt.

Nem voltál előtte sem szó, sem gondolat…

csak lengtél valahol egy távoli fényben.

Talán érzelem voltál, egy másik ember életében.

Léria Dipán

 

Ringató

 

Altatót dúdolok a lelkednek,

mielőtt a gondolatok újra útra kelnek,

és bizonytalan lesz az álmod.

A világod leszek ameddig az érzelmek birodalmát járod ott,

ahova idáig senkit sem vittem.

Ketten vagyunk.

Ringat a dalom,

amit az univerzumból hoztam, és hogy neked szól, én is elfogadom.

Léria Dipán

 

Nyomaink

 

Másnak nem láthatók.

Csak nekem fontos.

Az élet felém fodroz, és én melléd lépek.

Érthetetlen képlet a fizika számára.

Neki csak súly van, idő van, mozgás van… út van.

Nem ismeri az érzést,

amikor valaki, valaki számára az életből az életébe bukkan.

Léria Dipán

 

Csendesen

 

Lehajtom fejem.

Pont úgy, mint a csikó ami eleget volt szilaj.

Nem. Nincs semmi baj.

Csak lépkedni akarok melletted csendben.

Mint akit tetteivel szelídített meg az ember.

Léria Dipán

 

 

Lelkem ajtaja

 

Nyitva van.

Csak Neked.

Lépj be, és foglalj helyet bennem.

Nincs kincsem, nincs selymem,

csak téged akarlak benne.

Ha kincsem volna az sok lenne,

és kevés hely maradna az érzelemnek.

Én csendben figyellek…

a csend ideje mutatja majd meg, mennyire szeretlek.

Léria Dipán

 

Hullámaink

 

Hullámot alkotunk.

Ami jön feléd csak egy hullám belőlem,

amiben odaadom múltam és jövőmet,

és engedem hogy megpihenj bennem.

Egy hullám vagy, és én is csak egy hullám vagyok a világegyetemben.

Léria Dipán

 

Féltelek

 

Néha féltelek magamtól.

Félek az évektől, hónapoktól,

és a gondolattól…

ha nem leszek, hogyan fogsz tudni mást szeretni.

Mert csak egy tökéletes van.

 Csak egyet lehet igazán követni…

mint ahogyan egyetlen vagy, aki fontos.

Az ember milyen tökéletlen ha szerelmes,

és milyen boldog.

Léria Dipán

 

Érintettél

 

Nem is tudod hányszor érintettél.

Természetesnek… olyan mindennapinak tűnt, hogy észre sem vetted.

Talán ilyen lehet minden tetted,

és csak nekem lett fontos.

Néha a szív olyan bolondos.

Beleremeg ha a tekintet érinti,

és hallgat az észre, amikor az félti.

Léria Dipán

 

Táncolok neked

 

Eltáncolom a holdvilág táncát…

éji fényben, hogy mások ne lássák,

és senki ne tudjon róla.

A csend legyen megalkotója.

A csend, amiben csak egyetlen dallam létezik,

és  mindent túlszárnyal, mielőtt földre érkezik.

Léria Dipán

 

Alkoss magadnak

 

Alkoss magadnak úgy, hogy fényed lehessek az égen.

Hogy tekintetedből el ne vesszen a rám irányuló éden.

Alkoss magadnak.

Alkotlak magamnak.

Mégis örökké szabadnak.

Léria Dipán

 

Két ember között

 

Két ember között, mindig van egy pillanat,

ami eldönti hogy továbbmennek, vagy maradnak.

Olyan tisztán, olyan csendben,

hogy csak később döbben rá az ember,

pedig már akkor érzékelhette volna.

De nem tudott róla.

Amit tud, az már csak ennek a jövője…

és rajta múlik szépség, vagy temető lesz belőle.

Léria Dipán

Hitem vagy

 

A hitem vagy!

Erőm a semmi felett…

a szavam,

ami nem volt, amire nem is jöhetett felelet,

mégis értettem, értetted.

Tekintetembe olvadt a tekinteted.

Léria Dipán

 

A feketék között

 

Ősz hajszálai a feketék között…

mint a tél ami még ide nem költözött,

de megmutatta alkotását.

A sötétségben lehet így csodálni, a távoli hegycsúcs havas hatását.

Léria Dipán

 

Fény

 

Nem a szívemmel szeretlek, hanem valamilyen furcsa fénnyel.

Ami nem jön vagy megy ütemes veréssel…

nem mondható el szóval, zenével,

mert nem tudni honnan létezik.

Ha a szemedbe nézek, csak egy fényt érzek.

Minden más megszűnik.

Léria Dipán

 

Kellesz

 

Nézlek.

Nem nézlek! Magamba szívlak!

Mint illatodat a vak, aki az érzelmeivel lát.

Itt maradsz… egy életen át.

Léria Dipán

 

 

 

Téged látott

 

A szél az arcomig hozta önmagát,

és a szemembe nézett.

Ott volt benne a boldogság képlet.

Érzelem, idő, és végtelen…

Táncot járt a szél énnekem.

Léria Dipán

 

Tisztellek

 

Tisztelem benned az érzést, a gondolatot.

Azt is ami csak a tiéd, és bennem nyomot nem hagyott.

Ami talán szunnyad valahol mélyen,

és hogy előtörjön, ahhoz az kell, hogy az ember tovább éljen.

Hogy megélje azt, ami a másiknak számít,

ami azért olyan, mert onnan valaki más, valamit elvitt.

Tisztellek, és tisztelem benned a gondolatot,

mert ettől vagy te, Te… és ha szeretlek, ehhez hozzáadok.

Léria Dipán

 

Ezerszer

 

Ezerszer kimondott szó,

ezerszer sárba taposott gondolat,

mindenki életében ott ragyog,

mint színes kábulat.

Mint tűz, a mindenség tetején,

mint elcsukló hang,

amikor lezárul egy szemfedél.

Örökké… nem csak egy szó,

egy igazán érzelem.

Az ember beletörik,

amikor valakit elveszíteni képtelen.

Léria Dipán

 

Túl nehéz volt

 

Túl nehéz volt veled, nélküled…

amikor lüktet az érzelem,

mégis élni képtelen,

mert túl sok az akadály.

Érzed hogy magadra maradtál,

és csak ő van veled.

A mindened.

Szorítod görcsösen magadhoz,

és félsz hogy a szorításból elszalasztod,

de tudatnod kell vele.

Ekkor dől el minden.

Vele, vagy ellene.

Léria Dipán

 

Csend van

 

Csend van

Hosszú néma csend.

Egy pillanatra átölel…

és megnyugszik minden.

Nincs erőm küzdeni.

A tiéd minden.

Léria Dipán

 

Megadom magam

 

Ülök, és magasba rakom a fotelon a lábam.

Egyedül vagyok a félhomályban,

mégis itt vagy velem.

Nem.

Nincs erőm, értelmetlen a küzdenem.

 Van egy pont, amikor az ember feladja.

Azt mondják. Ez a boldogság pontja.

Léria Dipán

 

Mécsest gyújt az élet.

 

Mécsest gyújt az élet,

nem a holtakért,

az élőkért égnek.

Azokért, akiké az élet szépsége,

és van valami…

 a jövő reménysége,

és nekik van bátorságuk megélni.

Mécses illeti őket!

Fényesebb mint a tovamenőket,

mert ők maguk az élet!

Szeresd belőlük a szépséget!

Léria Dipán

 

Életünk a kezemben

 

Egy pillekönnyű tollat tartok a kezemben.

Talán az élet futtában elvesztette,

amikor közöttünk táncolt.

Táncával mindent elvarázsolt,

és most itt álunk a varázslat fényében.

Nehezen tud az ember ennyi szépséggel küzdeni az életében…

és elakad néha.

Az élet tovasiklik, és segít rajta.

Léria Dipán

 

Cseppjei az életnek

 

Cseppjei az életnek, talán végzetesek lehetnek,

de felszárítja őket a hajnal.

Van új nap, ami mindig megküzd a tegnapi bajjal,

és színessé festi a mát.

Szeresd a sugarát.

Léria  Dipán

 

Könnyek nélkül

 

Könnyekkel hidd el, nem lesz könnyebb,

talán az emberek szemében szánalmak ülnek,

de ez számodra semmit nem jelent.

Ne ejtsd a könnyeket!

A könnyek valakinek mosolyt jelentenek,

valakiknek semmit, ők könnyen felejtenek,

és a jövőben élnek.

 Léria Dipán

Ne sirasd a tegnapi emléket!

Te a ma vagy, és a holnap!

Volt valaki, van valaki aki otthagy,

mert nem ismeri az igazi éned!

Legyen büszkeséged!

Légy ismét önmagad!

Légy akiben harcos az akarat,

és képes mindent legyőzni!

Tudj a jövőből álmokat szőni!

Léria Dipán

 

Tündérrózsa

 

Tündérrózsa  a fényben,

mint messze sikló gondolat az éjben,

úgy kavarog.

A tiéd vagyok.

Vagyok.

Mint semmi, és minden.

Fénylek, és fénylesz velem az éj sötétjében.

Léria Dipán

 

Megvilágítasz

 

Megvilágítasz, mint nádast a hold fénye.

Nem tudni melyikünknek van nagyobb ragyogása.

Talán csak a gondolatnak van egy égi lámpása,

hogy mindig tudjuk, ez csak az élet.

Hogy tudjuk…

bármikor elveszíthetsz, és én bármikor elveszíthetlek Téged.

Léria  Dipán

 

Szeretem

 

Szeretem a férfit, aki megjegyzi szavam,

aki jobban illeszkedik hozzám mint magam,

mert benne meg lehet bízni.

Tudom, hogy mit lehet tőle remélni.

Tudom hogy ő a tudás, a bölcselet, a minden.

És akkor is ott lesz mellettem, ha már semmi másom nincsen,

Léria Dipán

 

Ünneplőben

 

Ünneplőben van a szívem, ha a gondolataim rád várnak.

Amikor a pillanatok csenddé válnak,

 Te mégis itt vagy benne.

A gondolat átölel mielőtt elmenne,

és a lélekben megül a béke.

Van az embernek, egy igazi értéke.

Léria Dipán

 

Érezlek

 

Érzem amikor rám gondolsz és nevetsz.

Ilyenkor puha pihéivel átölel a világ,

 és ringat ölén a semmi.

Jó benned lenni.

Nincs vég, nincs kezdet, nincs idő…

minden a jövő,

amit én nem akarok látni.

Legyen… lehet bármi.

Léria Dipán

 

Téged látlak

 

Ha magamba nézek, Téged látlak.

Téged látlak, és féltelek.

Puha rezdülései a világnak bennünk élnek,

és olyan törékenyek.

Ketten vagyunk. Milyen jól elférünk egy testben.

Ölellek szüntelen… és érted dobbanok minden ütemben.

Léria Dipán

 

Suhanunk

 

Suhanunk a kérdőjelek felett…

pedig csak egy hangulatjel.

Mégis mindenki ráfigyel, ha nem jó helyen van.

Egy mondatban… pontatlan, mert egyszer eldöntötte valaki.

Siralmas, ha minden szabályt be kell tartani!

 Léria Dipán

 

A harcos

 

A harcos nem harcol kedvtelésből, csak a célért.

Egy olyan reményért, ami fontos,

és azért az életét is odaadja…

magát meg nem tagadja.

Szilárd, és határozott.

Harcol, semmibe véve életét.

Holtteste fedi a fegyverét.

Léria Dipán

 

Vízkristály

 

Egyetlen csepp víz…

virágzó jégbe zárva,

mutatja az életnek magát.

Olyan, mint aki magába minden szépet bezárt.

 Léria Dipán

Táncol az érzelem

 

Kibontott hajával az érzelem táncol,

és ruhája leng a szerelem szellőjében.

Szeme kékje tükröződik a felhők felett,

mint megkésett nyári üzenet,

ami végre célba ért.

 Léria Dipán