Így érintelek

Így érintelek

Érint a gondolat,

és az érzelem díszbe öltözött.

Táncot jár a fénnyel,

útra kel a széllel,

és átölel.

Ezerszer hoz közel.

Léria Dipán

 

Ezer gondolatom

 

Ezer pici gondolat ér el minden pillanatban,

és nevetve fut végig rajtad.

Mint egy dallam,

amit csend kísér.

A csend valamit elér,

és megszólaltat benned.

Reagál rá a tested.

Léria Dipán

A szél

Hajamba túr a szél,

miközben játszik az ábránd a gondolataimmal.

Ide-oda rohan,

és illatokat hint szét a tavaszi fényben.

Szerelem táncol, gyönyörű köntösében.

Léria Dipán

 

Várlak

Még bukdácsol a nap fénye a felhők között,

de már közeleg az alkony.

Állok egy ábránd parton, és várlak.

Erre jár a káprázat,

és megérint az este.

Hozzám ér egy álmodott valóság teste.

Léria Dipán

Felhőink

Nincs olyan felhő melyen át ne törne a fény,

akkor is ha csak  halvány árnyékként látszik.

Az ember hisz, a szem néha káprázik,

de valóságát mindig megmutatja az élet.

Minden fény valamikor valakinek fénylett.

Talán csak tűnik,

talán túl közel van a horizont…

néha túl sok talánnal találkozunk,

amit elmos majd egy új nap.

Lehet belőle csodálatos holnap.

Léria Dipán

Tekintet

Tekintet nélkül az ember semmi lenne.

Minden szépnek ellene menne,

és nem értené a holnapot.

Nem tudná hogy valami ott ragyog,

és az neki fénylik.

Nem ér el sokszor az ember szeméig.

Nem látja meg a gondolattól a valóságot,

pedig a szeme még nem érte el a vakságot.

Léria Dipán

Gondolataim

Szeretlek látni a gondolataimmal,

amik utána mennek egy pillanatnak.

Amik néha messze haladnak,

de ismét visszatérnek.

Mint a bolygók amik talán nem is élnek,

de lehet hogy az egészükben élet van.

Mint a gondolatoknak az agyamban.

Léria Dipán

Ha akkor

Ha gondoltam volna akkor, talán más lenne.

Nem!

Nem is érdekelt van-e értelme!

Semmi nem volt.

Csupán a minden lett.

Nem érdekel mi lesz. Az érzelem mindent beletett.

Léria Dipán

Találkozás

Találkozni veled.

Hm. Semmi nem volt.

Egy ember voltál a sok közül,

aminek az ember talán nem is örül,

mert bonyodalmat hozhat.

Ki gondolná, hogy az életében mindent felforgat.

Mindent!  Amit nem tud, ami nem kiszámítható!

Ami csak van! Ami csak lesz!

És nélküle minden feláldozható!

Léria Dipán

Én sem hittem

Nem! Én sem hittem.

Ha más mondaná, nevetségesnek tartanám.

Talán ezért lett valódi.

Talán van valami, amit csak két embernek teremtett az élet.

Talán furcsa hogy te vagy az egyik,

és a másik… pont az én életemmel ér majd véget.

Léria Dipán

Benned van

Van benned valami

 ami idáig belőlem hiányzott hogy teljes legyek.

Múltak a napok, múltak a hetek, és hiányzott belőlük a lényeg.

Az ember az ilyesmit csak utólag érti meg.

Csak utólag tudja, hogy a félig jó, az sohasem a minden.

Csak későn érti meg, hogy a féligben, még semmi sincsen.

Léria Dipán

A jövő

Azt hittem semmi.

Hogy az élet ugyanúgy tovább fog menni,

és semmi nem változik.

A tévedés az emberhez tartozik.

Csak a jövő írhatja felül a jelen felvetését,

csak az mutathatja meg, az ember tévedését.

Csak az, amiről a jövő már biztosan tudja,

hogy miért külön, vagy miért egyben folytatódik két ember útja.

Csak a jövő az, ami a kezedet a másik ember kezébe teszi,

csak a jövőnek van joga ahhoz, ha onnan visszaveszi.

Léria Dipán

Ha megkérdeznéd

Ha egyszer megkérdeznéd,

elmondanám.

Elmondanám, hogy elkezdtem élni.

Úgy, ahogyan igazán kell.

Ahogyan érzed a véred az ereidben,

ahogy fény gyúl a szemeidben,

és ahogyan sóhajtani tudsz egy vágy után.

Ha lenne hozzá bátorságom,

elmondanám.

Léria Dipán

Csak egy pillanat

Sokszor pillanatokra elrejtőzik a fény,

hogy utána teljes pompájában látsszon.

Nem azért hogy a szemed káprázzon,

hanem mert eltakarta a valóság sötétje.

De a sötét nem marad ott örökre!

Egyszer mindent valójában mutat meg az élet,

és hidd el, ha nem látod a fényt,

attól én még ugyanúgy szeretlek téged.

Léria Dipán

Az idő, és a távolság

 

Az idő és a távolság, a két legjobb barátod.

Megmutatja mennyit érsz, amikor magad más szemében látod.

Ne félj hát tőlük. Igaz mit mutatnak.

Akkor is ha úgy érzed, a szíved sejtjei, most darabokra hullanak.

Léria Dipán

Az idő tarsolya

Beletettem.

Mert nekem túl nehéz lett volna.

Odaadtam, hogy megoldja.

Talán játszik kicsit vele,

talán át is formálgatja,

és mint a jövőt, gyöngéden ringatja.

Soha nem tudjuk az idő mit mivel párosít különös tarsolyában.

Legjobb ha bízunk, bölcs akaratában.

Léria Dipán