lepko.ila blogja

lepko ila ez véletlen folytán lakult, ő egy barátnőm, ki segített akkor mkor be akartam ide regisztrálni. Nem akaarta elfogadni az enyémet. Beírta az ő nevét hátha elfogadja és az bejött. Már írtam a ípetnak, de semmi válasz. A versek meg minden az enyém.



                                                          Marcsi

Elment Évi örökre

Évike már nincs többé,

elvitték az angyalok.

Oda hol az örök,

világosság, fénye ragyog!

Oda hol mindig zöldek,

a lombos fák, a rétek.

S a gyönyört adó virágok,

pompás színben élnek.

Elment Évi nincs többé!

Itt hagyva a kisfiát,

ki már többé nem látja,

nem is érezheti át.

Azt a tiszta érzelmet,

azt amit egy szív adhat.

Istentől kapott kincset,

az anyai nagy szeretetet.

 Semmi nem pótolja már,

azt az édes ölelést,

ami itt ezen a földön,

mindenkinél többet ér!

nagy az űr amit te hagytál!

Kemény volt a harc mit vívtál,

meg is tettél, amit tudtál.

Tele voltál tervekkel,

még is el kellett menned.

Ott a lelkek hófehérek,

este csillagfényként égnek.

Ott van igaz boldogság,

ott az örök élet vár!

Éjjel őrzöd az álmát,

angyalképben vigyázol rá.

Érzelmileg gyógyítgatod,

ápolgatod kicsi lelkét.

Éjjel, nappal, őt vigyázod,

hogy segítsd az életét!

TMS kezelés

2011 02 25

Re habon voltam egy intézetbe, ahol  parkinson betegségem, TMS kezeléssel ,tudják  lassítani . Állapotom  még nem vészes , de mindent  megteszek, hogy jól legyek, ha már e betegséget gyógyítani nem lehet. Teljes életet élhetek, csak oda kell rá figyelnem.

Szobatársam nekem, két rosszindulatú agydaganat műtéten átesett fiatal lány, akit én úgy húsz évesnek hittem. Barátkozáskor kiderült harmincöt éves nővel vagyok egy szobában és látszerészek vagyunk, mindketten. Egy szakmát űzünk. Gyönyörű szép barna szemű, dús hajával, szép keblével, karcsú derekával, csábos, kedves, mosolyával, hófehér fogsorával, egy elragadó szobatársam lett nekem.  Szépségét még női szemmel is észrevettem.

Egy édesanya ki a halál kapujában! Hónapok vagy egy két év, ami neki hátra van még. Ezt megtudva még szánalomból is egyre jobban megszerettem, de ezzel együtt megismertem, hogy csodálatos embert is. Kinek lassan el kell menni, be kell fejezni, e földi pályát, pedig két kisfiának nagy szüksége van reá. Hisz a kicsi, még csupán csak, két esztendős gyermek. Ő egy igazi  szerelemgyerek. Együtt érző fájdalomtól sajog az én szívem, szánalmam és fájdalmam egyre csak nagyobb nekem.

Beszélni sem tudott csak szavakat mondott. Néha, néha előjött egy rövidke mondat, igyekeztem rá figyelni és segíteni, hisz beszélni kellett tanítani. Ha nem tudta kimondani, amit nagyon akart, kínjában, hatalmasat legyintett, és mindig ugyanazt ismételte.

--Na, mindegy!

 Nem hagytam én annyiban a dolgot, nagy nehezen, de összehoztuk azt, amit velem akart közölni. Így sok mindent meg is tudtam róla. Férjével hat éve van együtt, egy tíz éves és egy közös két éves fiával. Már tizenhat éves korában udvarolt neki, de csak rövid ideig.Az óta is ő volt az igazi nagy szerelme. Végre teljesült az álma. Hat éve együtt élnek szerelemben, de a sors most vele, igen csak kegyetlen lett.

Mikor férje hívta  telefonon reggel, oly szépen mondta ki .

--Édes szerelmem, úgy imádlak!”

Majd a kicsi fiához szólt .

--Szeretlek te drága, nem sokára megyek haza.

 Sajnos az imádott gyermek nevét is mindig elfelejtette, mikor eszébe juttattam, kimondta. Attól kezdve, ha róla beszélt kisegítettem. „Kornél”és utánam ismételte. A szót hogy kisfiam tudta magától is.

Ha este a TV-ben kezdődött a „Való világ”, minden megszűnt körülötte. Oly átéléssel nézte mintha ő is köztük lenne. Én meg őt néztem és figyeltem az érdekes reakcióit. Buta műsornak tartom, engem nem is érdekel. Évit néztem, az volt igazán egy érdekes dolog, ahogy a vitákat lereagálta. Számomra ez volt igazán a műsor. Ekkor mintha folyékonyabban beszélt volna. Ilyen és hasonlókat mondott.

 --De egy hülye vagy!

--Te egy k…vagy!

„

Ekkor sokat beszélt. Úgy élvezte, alig hittem, hisz egyfolytában  mondta..-A  „ba meg”  szó gyakran elhangzott „.káromkodás helyett tanította meg neki, a” vaze” kifejezést.  Tetszett is neki, azóta így fejezte magát ki. Elég sokszor elhangzott ezzel adta ki haragját, h a szereplőkhöz szólt, mert egyesek viselkedése, nem tetszett neki. Csodálkozva néztem, mert ekkor úgy nézett ki, mintha nem is volna beteg, annyira hatott rá ez a műsor és láttam, hogy akkor megértett mindent. Együtt élt a szereplőkkel és beszélt.

 Egy egész hétig együtt voltunk, segítettem  amiben csak tudtam. Nagyon oda figyeltem rá, akár egy gyerekre. Minden reggel én készítettem kettőnk reggeliét. Hálásan megköszönte, sokszor átölelt és mondta, szeretlek és napjában ezt többször megtette. E tiszta, érzelemmel megtelt szavak, a szívemig hatoltak, átjárták egész testem. Én is nagyon szerettem.  Csupa jóságos érzelem, amit ő adott nekem. Voltak szomorú és vidám pillanatai, de az volt itt, a legnagyobb öröme, hogykinyitotta jobb kezén az ujjait, ami addig nem tudott. Nagy eredmény, ez volt számára a csoda. Együtt örültünk és bíztattam.

--Menni fog ez! Csak türelem Évi!

Ebben az egészben az a szomorú, újra kell mindent kezdeni, meg tanulni írni, olvasni. Megkérdeztem emlékszik e hogy működik a számítógép. Sajnos azt sem tudta. Egy alkalommal mikor oda hívtam hátha kihúzok belőle valamit. Sikerült, egyszer csak felkiált, IWIW. Tudtam mit akarhat, meg is találtuk őt rajta és megnéztük a képeket. Boldogan mutatta az üzletét, úgy szeretett volna dolgozni. Mindig hálával volt irántam, én meg boldogan törődtem vele.

—Te olyan aranyos vagy. Ez is sokszor elhangzott a szájából.

Azt nem értem soha meg, mért ily mostoha a sors, mért a jók mennek el. Azt szokták mondani „a rossz ember, az Istennek sem kell.”Sajnos, de ez nagy igazság.

Évi meg fog halni, mit maga sem akar elhinni. Uram!- kérlek, segíts neki, nagyon szeretne még élni. Uram imám hozzád kiált, szánd meg az Ő tiszta lelkét! Had szeresse a családját, nagy szükség van, még reá.

Ez Évike története. S azt csak találgatni lehet, mi is lesz majd vele.

--„Vaze” Évi, nem mehetsz el!  

Azóta is fel, fel, hívom, s érzem ettől milyen boldog.

Évike

Évike egy örök emlék!

Örömöm és nagy fájdalmam.

Súlyos betegségben szenved,

a halálnak árnyékában.

Isten, te ki megmentheted,

fiatal még, hagyd őt élni!

Könyörögve kérlek téged,

adj esélyt, az életének!

Éjjel nappal imát mondok,

csak hogy Évi meggyógyuljon!