lelektunder blogja

Humor
lelektunder•  2019. március 8. 15:34

Nőnapi nagy átalakítás

A férjem minden reggel, amíg edz, nézi a TV-t, én ténykedek közben, reggelit készítek, kávét főzök.
A TV nagyon kedves, mert már reggel jelzi, hogy ma Nőnap van.
Igaz, hogy a hasizomfejlesztés közben nem tud odafigyelni a drágám, hogy esetleg ráébredjen a mai nap "fontosságára"!
Nem a virágra gondolok ilyenkor.....
Arra gondolok, hogy azt mondja: Boldog Nőnapot asszony, olyan szép vagy meg olyan csinos, mint régen!
Nincs is szebb tőled a világon...

Na szóval, csak ennyit kellett volna mondania, mindegy, hogy mindez kegyes hazugság, de bizton állítom, hogy megbocsátottam volna neki! :-)
Aztán elment itthonról...
Beálltam a tükör elé, hogy megnézzem, biztos, hogy elég Nő vagyok, merthogy a férjemnek nem tűnt fel....
Egy hetes göthös kór után, magam is láttam,  nem vagyok valami guszta.
Lestrapált, lenőtt zsíros haj, szemem meg legalább olyan ötkarikás volt, mint az olimpia!
Hí be csúf!-gondoltam....még az ördög is szebb most tőlem!
Tanácstalanul álldogáltam még ott egy darabig, és nézegettem, a 64 évet megélt testem hibáit.
Csücsörítettem egyet, mint ahogyan divat, ezzel már fel is töltöttem az ajkaimat....na ez így jó lesz, ha hazajön, majd így várom, ilyen telt, szexi ajkakkal.....nem szereti, ha nagy a szám, de lehet, hogy most megbocsájtja...
Aztán, az egész arcbőrömet két oldalra húztam a fülemig, máris ránctalanítottam, nagyon tetszett, amit láttam, minimum 10 évet fiatalodtam azonnal!
Jaj, de jó lenne, ha így maradna!
Mi lenne, ha sebtapasszal kihúznám, majd betupíroznám a hajam, és eltakarná a "beavatkozást"..csak mára persze...mégis csak Nőnap van!
Aztán, haladtam tovább lefelé...ott, abban a pillanatban megijedtem.
Úristen, mi baja lett a szememnek? Kettős látásom van? Remélem nem agydaganat!
Mióta lett nekem dupla csípőm?
Na és mi a fene a térdem körül az a hatalmas zsírpárna?
Lölö malackái vetnének egy hátast az irigységtől, ha látnák.
A mérleg ott volt mellettem...szemeztünk...tudtam, hogy baj van, ezért hezitáltam még, mielőtt ráállok.
Hónapok óta nem mértem magam, aztán vettem a bátorságot...sikítva ugrottam le, és megfogadtam, hogy egy darabig nem teszem ki magam ilyen hiú dolgoknak...még jó, hogy túléltem!
Miért is nevettem én azon mindig, hogy jobban élünk, mint nyolc éve, hát itt a bizonyíték!
Ennek csak a nagyanyám örülne, kinek hasonló térdei voltak, azt mondta, amikor megkérdeztem tőle:Mondd csak nagymama, miért olyan nagyok a térdecskéid?
A nagyi válasza egyszerű volt: én midig gondolok a szűkösebb éveimre is.
Akkor most nekem is félnem kell a hét szűk esztendőtől, a jobban élünk, mint nyolc éve után?
Na! Kellett nekem hordani az ajándékba kapott betyármelegítőt, ami két számmal nagyobb volt....az csapott be, nem a májas hurka!
Aztán, gondolkodóba estem...hogyan is lehetne gyorsan eloltani a tűzet?
Szépen felépítettem egy tervet, estig megvalósítom...rám sem ismer az én drágám!
Először is befestem a hajam, majd veszek egy nagyon forró fürdőt, ami már annyira forró, hogy leolvasztja a zsírfelületem.
Azért, arra vigyázok majd, hogy a végén még, nehogy átessek a ló túloldalára, és tepertő váljon belőlem.
Aztán, jöhet a smirglizés! Láttam a garázsban finom smirglit, na az pont jó lesz, és szerintem hatásos....a konvektorokat s milyen jól megcsiszolta vele a férjem, egész szép sima lett!
Aztán, nekikezdtem a terv végrehajtásához.
Amikor mindennel készen voltam, nagy reményekkel felvértezve, újra tükörbe néztem...sokáig.
Nem akartam hinni a szememnek, hogy ennek a nagy generálozásnak semmilyen eredménye nem lett.
Hozzá kezdtem a szokásos női hisztizéshez, szenvedés, könnyek, csalódás....meg olyan, hogy eldobom az életem...
Egy szóval, rohadtul kikészültem!
Na, igyunk egyet erre a bánatra, azt mondják, az alkohol lazít, főleg a konyak!
A szülőotthonban is ezt adták a kismamáknak lazításra, csak nem lesz bajom nekem sem tőle.
Feszültség szintem olyan magas volt,hogy simán üzemeltethettem volna róla a mosógépet...
Nem szeretem az alkoholt, de egy bátorságpróbát megér gondoltam, s lehúztam egy stampót.
Brrr! Juj, de förtelmes íze van!
Még a hideg is kirázott...
Nem volt hatása, gondoltam, kevés a dózis, több kell egy kis lazuláshoz...
Meg amúgy is, kicsi ez a pohár...cseréljünk!
Valahogy, már előre élveztem, hogy ki fog rázni a hideg, mindig tudtam, hogy alkalmazkodóképességem nagyon ott van.
Brr!.....hát ez állati....egyfajta bizsergést éreztem a testem minden részén, odamentem a tükörhöz.
Istenem! Hogy csillog a szemem!
Hmm...mégis csak jót tett, ez a fürdés meg miegymás.....mintha hatna.
Kezdett melegem lenni...
Az öregektől azt hallottam, hogy úgy gyógyítunk, hogy a hideget meleggel, a meleget meg hideggel orvosoljuk.
Húha, akkor nekem most megint hidegrázásra van szükségem.
Na, akkor töltsünk egy kupicával!
Egyre forróbbnak éreztem az arcom, megyek megnézem mi történt...
A szám is tátva maradt, közelebb hajoltam, mert nem akartam elhinni, hogy az ott én vagyok.
Istenem, de szép vagyok, szaladt ki belőlem, igaz, kicsit homályos lehetett a tükör, meg mintha köd is lenne a szobában.
Jó, jó....de hogy kerül ide köd? Mindegy.....nem számít csak az, hogy remek napom van!
Na, erre iszunk, a sikert mindig meg kell ünnepelni!
Szóval, az egész kezdett egy sütéshez hasonlítani, amikor rétegeled az ételt....egy sor tészta, egy sor mák...
Egy kupica, egy szépülés...
Egy kupica, egy szépülés...egy szédülés...
Aztán, már a többire nem emlékszem....arra ébredtem, hogy a férjem rugdos,közben mondogatja: Hulla hopp!... és azt kérdezi, mit keresek az asztal alatt?
Próbáltam mosolyogni, ahogy előre elterveztem, és persze a csábító csücsörítésről sem feledkeztem meg..., közben próbáltam felkászálódni.
Ő, ott állt előttem egy szép csokor virággal, bonbonnal....én közben kacsacsőr szájjal hápogtam.
Mi van veled?-kérdezte.
Úgy nézel ki, mint a mosogatórongy!
Kezdtem kijózanodni.....
A fáma a konyakról viszont nagyon igaz! Annyira lazít, hogy karikába tudom hajtani magam tőle az asztal alatt.....