Amikor Mi vásárolunk...

lelektunder•  2019. március 9. 17:07


Azt hiszem, hogy ez az írás sok mindenkinek lesz tükörkép.
Mindig az volt a felfogásom, hogy nem kell az élet dolgait olyan tragikus komolysággal venni.
Néha legyünk olyan lazák, mint egy három éve viselt gatya gumija, ami már itt-ott szakad, de ha időnként csimbókot kötünk rá, akkor még hordható pár évig.
A lakásom sem mindig patyolat....három kutyám gondoskodik arról, hogy nem kell túl tisztaságmániásnak lenni, mert azzal csak megkeserítjük egymás életét.
A higiénia az más...arra figyelünk tisztességgel.
Egyébként népi megfigyelésem, hogy aki túlzásba viszi a tisztaságot vagy az, aki szigorú keretek közé sorol mindent, az a végén mind hangyássá válik.
Jobb azt megelőzni!
Nekem ne zizegjenek ott az agyamban, mint valami szél fújta bécsi orkánkabát...
Szóval, szoktam laza lenni, és köntösbe flangálni egész délelőtt...lusta asszony szindróma....
A férjem nem egy verekedős fajta, így megtehetem....
Van úgy, hogy ne kelljen gyorsan felöltözni, mert csak egy valami hiányzik a főzéshez, megkérem hozzon nekem a boltból.
Még alig, hogy fordulok egyet a konyhában, már haza is ért.
Ezzel, mindig kiváltja a csodálatomat....halálnak biztos nem fogadnám fel magamnak.
Hogy a fenébe tudja kifogni, hogy senki nincs a boltban, mikor Ő megy át?
Kimeredt szemmel nézem üres kezeit...
A "nem volt" szavak, mint egy lengőtekegolyó, úgy vágnak fejbe...
Nem hiszem, sziszegek, mint egy kígyó...
Odáig fajul a dolog, hogy egy perc alatt felöltözöm, átrohanok, a másik egy perc, hogy hazaérek és odavágom az asztalra és felfújt fejjel csak ennyit mondok.
"Vót"!
Nekem az ötven méterre lévő bolt egy órába kerül, még ha csak sóért megyek is át.
Persze, hogy pont akkor hosszú a sor, pont akkor találkozok több ismerőssel, pont történt valami a városba...jó ha tudja az ember! :-)
Otthon pedig fogad a szokásos kérdés: hol az Istenben voltál ennyi ideig? :-)
Mikor melyik pénztárcát kapom a kezembe, amikor elindulok, és persze véletlenül mindig az övét, abból nagyvonalúbban költekezem, mindig púposan megrakott kosárral érkezem haza, még ha csak egy kis sajtért megyek is át!
Pofátlanság, élelmesség?
Persze, amikor az enyémmel megyek, nagyon-nagyon megfontolom, hogy mit is vegyek....jó ha marad a tárcámban néhány forint, a meglepetésajándékokra.
Ilyenkor a szokásos gondolatmenetem:most nem....majd... spórolok....meg hasonló nyugtatgató szavak melyek, mint egy bunkósbot, úgy csapnak a kezemre, ha megtévedek..
Aztán van az, amikor együtt megyünk vásárolni...
Az sem jobb!
Szeretek a polcok között járkálni, így eszembe jut, hogy mik azok, amire szükségem lehet.
A tempónk nem egyezik, mint egy lassított felvétel, olyan a mozgásom, közben a férjem meg benevezett a gyorsasági versenyre.
A Spárban mindig van akciós "sarok"...ott lehet közeli lejáratú élelmiszereket kapni, ha a férjem jár arra hamarabb, akkor jön és mondja:nincs ott semmi!
Megtanultam egy idő után, hogy az a "semmi" bizony igen csak valami!
Nála pedig azt jelenti, ha nincs akciós Feketeerdő desszert vagy Somlói galuska, akkor nem ér az akció egy fabatkát sem.
Aztán, egy idő után keresem hol van, hát Ő már ott áll a sorban, és tekeri a nyakát, mikor érek már oda.....én a polcok között tekerem a nyakam, hogy mikor kerül sorra, úgy nézek ki, mint egy lombrágó zsiráf, szinte a polcok fölé tornyosul a fejem....és izzadok az idegtől, hogy időben odaérjek....itthon aztán áll a bál, hogy ez is lemaradt meg az is....
A bolhapiac a legjobb!
Mielőtt bemegyünk, nyakamba akasztja a vontatókötelet, több célból is.. nehogy elmerüljek a látnivalókban meg nehogy elkószáljak...
Szeretem aprólékosan megnézni a kidobott holmikat, látom rajta tiszta ideg, és azon töpreng, hogy kellene erősen megrántani a kötelet, hogy ne tűnjön gyilkosságnak...😁😁😁
Ez így megy, bárhová is vezessen bennünket a sors egy vásárlásnál....
Nos, a végére csak egy kérdés....
Ismerős a téma?😃😃😃😃😃


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

lelektunder2019. március 11. 10:55

@Steel:

Nos, nálunk is úgy esne meg az eset, ha szerszámos boltban vásárolnánk. :-)
Ezekben a boltokban fontos a jelenlétem, mert nekem kell megerősíteni, hogy megvegye-e vagy sem....nem értek hozzá....
Így mindig azt mondom:vedd meg ha kell!
Erre visszateszi....
Most arra gondoltam, lehet nála fordítva működik a dolog? :-) :-) :-)

Steel2019. március 11. 08:32

Nagyon tetszetős írás és láttatás. :)) Nálunk meg épp fordítva van, legalábbis a boltban bent a párom az aki komótosan végig sétál és néz mindent én meg célirányosan és hamar összeszedném ami kell. :)))

lelektunder2019. március 10. 18:32

@Angyalka73:

Tudtam én, hogy nem velem van a baj!
Mindig a férfi a hibás, de legalábbis legtöbbször....a női logika szerint... :-)

Angyalka732019. március 10. 17:24

Kedves Ági, én is írtam erről egy verset, miszerint én a vásárlásunk alatt többször is eltűnök a párom látószemszögéből, mert vonzanak a látnivalók más sorokban és a másik polcokon.
Egy nő igenis szeret körbenézni, így tájékozódni, a férfiak pedig nem.
Fel fogom tenni ide a poet.hu oldalára egy kicsit később.
Együttérzek veled.
(Ezért inkább egyedül szeretek vásárolni, de sajnos mindig futnom kell a buszhoz ..... )
:)
Üdvözlettel Melinda

kicsisara2019. március 9. 18:28

Szia.. nagyon tetszik ahogy írsz.. nagyon is ismerős a téma :D

lelektunder2019. március 9. 17:54

@Törölt tag:

Drága Marika!

Szomorú, amikor már nincs ott a társ...és nem csak szomorú, hanem nehéz is lelkileg, de éli kell tovább...
Verseidben ott van minden, szinte az egész életed....
Köszönöm, hogy itt is olvastál!
Szeretettel:ági

Törölt tag2019. március 9. 17:39

Törölt hozzászólás.