Gondolatok feketén fehéren

Gondolatok futnak át agyamon. Néha cikáznak mint villámok vihar idején, néha útelágazáshoz érek s nem tudom , hogyan tovább. Maradjak vagy menjek. Néha patakokban folynak a könnyeim a következő pillanatban meg szakadok a nevetéstől. Furcsa világot élünk, hangulatváltozások viharok és napsütés között ingázunk, s mégis valami hajt! Előre menj előre! Súgja egy belső hang és azt veszed észre, gondolataid szavakba öltöd, amik a papíron landolnak majd oldalakká s később könyvvé formálódnak. Így születik valami új s rájössz a sok vihar után, hogy teremtettél. Egy lenyomatot magad után az utókornak. S már máshogy látsz mindent. A napos oldalról.