LélekTér-Oláh Timi
Az író
Az írásod egy darabka belőled, amely mások életét gazdagíthatja. Minden oldal, amit megírsz, közelebb visz ahhoz, hogy a történeted másokat inspiráljon, tanítson vagy szórakoztasson. Ne félj attól, hogy tökéletes legyen – az őszinte szavak mindig megtalálják az olvasóikat. A könyved lehetőséget ad arra, hogy nyomot hagyj a világban. Tarts ki, mert minden nagy mű egy bátor lépéssel kezdődött!” O.T
Szilánkok
Szilánkok a földön Szerteszét szóródtak a porba,
Mezítláb haladunk ketten libasorba.
Fájdalmak, sérelmek nyomait hordozzuk,
S közben szívünket ezerrel foltozzuk.
Szilánkok fúródtak egyszer mélyen be a bőrbe,
Gyógyulunk, de tudjuk maradnak elszórva belőle.
Nyomokat hagynak nem lesz sima soha többé,
A múlt sérelmei sajnos nem válnak már köddé.
Gyógyulunk, gyógyítunk, nem áll meg az élet,
De javítjuk arannyal a széttört üveg képet.
Oláh Timi
Lélek simogató
Szeresd önmagad, légy valaki Napja,
Minden szavad legyen fény, annak aki hagyja! Aurád, mint lágyan táncoló csillagpor, ragyogjon, Pozitív látásmódod békességet hozzon! Rezgésed szárnyal, mint madár a végtelenben, Szépséged tükröződik minden eső cseppben. A szeretet hullámai körbeölelnek téged, S hozzád sodorják azt, ki érti lényed.Oláh Timi
Színek
Színekben élünk, színekben látunk,
Árnyalatok között Önmagunkra találunk.
A szivárvány hidat fest az égre,
S belénk is be költözik a béke.
Oláh Timi
Az Ego Árnyéka
Az Ego Árnyéka
Az Ego szól: „Én vagyok a minden,
Nélkülem semmi nem létezik itt benn.”
De álarca mögött csak félelem él,
S a végtelen csendben semmivé lesz.
Korlátaink falát magunk húzzuk fel,
Álmokból építjük, s hisszük: ez kell.
De a falakon túl a világ szabad,
A lélek ott szárnyal, hol nincs harag.
Az ego lánc, mi földre szegez,
Szívünkbe súgja: „Ne engedj, ne eressz!”
De ha elengedjük, a fény betör,
S az élet zenéje mindent betölt.
Hát hagyd az egót – hadd hulljon le rólad,
Légy tiszta folyó, mely partot moshat.
A korlátok közt csak árnyék az élet,
De ha átlépsz rajtuk vár rád az igazi léted!
LélekTér c. könyvemből