Lélek sikoly

üresen vagy mégsem,
élő vagy élettelen,
dobog vagy elál,
élet vagy halál.....:(

Véremet szívó farkasok,mosolyognak

Már nem tudom mi erősebb,

a félsz vagy a keserűség,

a fájdalom vagy a magány

kegyetlen együttes összemosódása.

Már nem érzem jövőm,

csak a kietlen,kiégett világ romjait.

Már nem tudom milyen a boldogság,

milyen érzés ha átölel egy társ, 

milyen a vonzódás.

Már nem tudom jelenem,

nem tudom hol hagytam el teljesen.

Már csak a percek vannak és órák,

a zaklatott kialvatlan éjszakák.

Reménytelenség tör rám lesben állván,

s én csak állok itt,

egyedül és árván. 

Vajon mi az élet?Csodálat,létezés,teremtés,öröm vagy bánat

folyamatossága,melyet a sors oly nagy lelkűen osztogat?

Vajon milyen a jó élet?

Ahol  nincs állandó harc,fájdalom...Vajon hol van az ilyen élet?

Ahol végre lehet örülni a létezésnek.

Vajon miért az élet?

Hogy a keserv fűszerezze az életünket nap mint nap,s a fájdalomtól nem

fogjuk fel azt a száznyi csodát,melyet az élet adatott. 

Vajon létezik élet? 

Feszülten ívelt a pillantás,

tárgytalanná vált a sóhajtás.

Lélektelen mozdulatok,

elveszetnek tünt gondolatok.

Napra nap,

éjre éj,

sodor az idő,

sivár minden cél.

Leomlottak a megállók,

az út eltünt...

már nem áll ott.

Nem kell a könyör-

és az-ület,

ez lassan,

de

lassan

tiszta őrület.