Lélekhúron
SzemélyesLélekhúron
Tavaszjárók
Lélekhúrod szépen zendül,
véle szívem lágyan rezdül.
Szelek szárnyán felhő suhan,
napsugárban fürdik utam.
Lélekhúrod nékem pendül,
szívem vígan táncra perdül.
Élednek a régi álmok,
véled lassan eggyé válok.
Lélekhúron tavasz pezsdül,
életfánkon gyümölcs zsendül.
Álmainkban nyarat látunk,
soha semmit meg nem bánunk.
Lélekhúrunk hogyha enyhül,
szerelmünk már bölccsé serdül.
Míg a nyarat tűzben várjuk,
Tavaszunkat ketten járjuk.
2011. február 6.
Nyáridéző
Lélekhúrunk tűzben izzik,
összeforraszt már a sírig.
Táncolhatunk éjjel-nappal,
gyarapodtunk újabb maggal.
Lélekhúron táncol ő is,
erős lesz majd, mint a kőris!
Nagylányunknak zsenge ága...
Szemünk fénye a kis drága!
Lélekhúrunk dalra hangol,
minden skálán átbarangol!
Örömódát zengünk gyakran,
síppal, dobbal és szavakban.
Lélekhúron száll a nyarunk,
véle szállunk, zeng a dalunk.
S bár a lomb majd színesedik,
benne úgy is kedvünk telik.
2017. augusztus 24.
Szüretelők
Lélekhúron együtt jártunk,
Szép nyarunkra tűzben vártunk.
Szerelmünk míg bölccsé serdült,
hangos szavunk sokszor csendült.
Lélekhúrunk mikor pendült,
azért mindig ketten tettünk.
Két gyümölcsünk már beérett,
szüret után szívünk vérzett.
Sebeinket gyógyítgatja
gyümölcsünknek zsenge magja!
Együtt járunk, immár őszben,
lélekhúron véd az Őrszem.
Napsugárban fürdik utunk,
szelek szárnyán illan múltunk.
Vidám szívünk lágyan rezdül,
lélekhúron új dal zendül.
2011. február 12.
Telelő
Lélekhúrunk rég elpattant...
Őrzöm sebem, a forratlant.
Jobbik felem volt ő nékem,
hű segítőm, lelkem, ékem.
Lélekhúrunk, amíg tartott,
célunk felé együtt hajtott.
Tört szívem most hűvös, száraz...
Nem jön többé bűvös válasz!
Mély sebemből télvíz árad,
csonttá fagy az örök bánat.
Vajon mikor hív az Őrszem,
hogy vele ott kergetőzzem?
Napsugárba, örök télből,
szabadulni fájó dértől...
Telem mikor vált át végleg,
hogy örök-szép tavaszt nézzek?
2017. április 1.