Történet

Hallom, odabent valami törtet,

Sietve, kifele jönne, egy történet.

Írom, megtörtént, létezett, éreztem.

Mert annó, úgy kért, s én értettem.

Lassan,szárnyak nőttek,

Letörtem ,de újra lettek.

Szárnyalva felrepültek,

Vissza fogtam,s földet értek.

Újra írom, vágyva,a történetet,

Álmom törlöm, mert kéregetett.

Nem kell semmi, ami ott hagy,

Félve álmodozni, ahogy megfagy.

Ébredezve, hálót tépve,

Elviselve, semmit kérve.

Álmot váltva,eltalálva,

Életképben,megtalálva.

Álom nélkül, éberen,

Álltam ott és megéltem.

Minden jót, úgy élveztem,

Az is elmúlt, s már kérhettem.

Jött az újban, sorsom kaptam,

Álmom ébredt, meg is kaptam.

Szárnyak nőttek, magasra löktek,

Együtt szálltak, egymásra vártak.

Újra épült ,új élet képük,

Ami szédült, de velük készült.

Lettek benne, csak érzelemben,

Álmodozva, már valós képben.

Meg történt,már elhitet,

Eljött értünk a történet,

Harcolni ellene,nem lehet,

Akarva azt ,már megihlet.

Álltam előtte , mint hitetlen,

Habzsoltam, mert éheztem.

Élte ő is, mint hitetlen,

Varázsom hatott, s én élveztem.

Bosszúnak vélte, mégis kérte.

Az érzelmet így is, repülve élte.

Szárnyalva élünk, magasra hágva,

Érzésben égünk, lángokban állva.

Tudatlan énünk,játszva sem félünk.

Vágyakban égünk, s az érzésben kérünk.

Egymással vagyunk,távol is érzünk,

Velünk a vágyunk, bennük élünk.

Együtt lélegzünk, együtt létezünk,

Együtt egymásért , hajtunk létezünk.

Ma még nekünk,egymásért szól,

Dobol ,tam-tamunk, vágyunk,mindenhol.

Történetünk, már kérem,

Mohon Írom , ahogy megélem.

Szeretve szeretnek,szeretek szeretve,

Úgy érezve,élvezve, mindent megélve.

H.G.M.  Gaboca

2017.01.04.