mantra blogja

Megyek az úton, haladok előre,  
mögöttem a múltat a hó betemette, 
sejtelem ül rajta... valóság, vagy álom?... 
melyik volt?... talán egyszer majd én is látom.
Hetek alatt hosszú évek teltek,
a mosoly elillant, hallgatom a csendet,
mi máskor kellemes, megnyugtató, 
most fülsiketítő, lelket-bántó.
Jeges kéz, mi szívem tartja, 
arcomon a Hókirálynő hideg csókja....

Illanó idő emléke, 
nyomot hagy szívembe. 
Hit, remény, szeretet...
Mit jelent, te ismered? 
Az éj már régen ébren talál, 
a magány a legjobb barát, talán...