Veled-telen

mantra•  2014. május 23. 15:29

Vágyódik a szív,
vágyódik a lélek,
kegyetlen őrök
... a remények,
feledném a múltat,
de mindig felidéznek,
egy távolba vesző,
régi-régi képet,
mikor egységet alkotott
lelkemben az élet.
A sziklából kavics lett,
mit vállamon cipeltem,
a gondok elsimultak tenyeremben,
csak jót láttam mindenben,
öröm lakozott szívemben,
egyszerre szabad lettem,
Te éltél tekintetemben.
Amit őrzök, már csak emlék,
de ezért újra megszületnék,
értelmet adtál létemnek,
mit sokan, soha nem ismernek meg...
sajnálom, hogy számodra
nem ezt jelentettem.
Tovább élem az életet,
veled uram, de nélküled.

... és mégis, köszönöm Neked.....

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mantra2014. május 26. 16:47

Kedvesek vagytok! :)

csillogo2014. május 23. 22:17

"értelmet adtál létemnek,
mit sokan, soha nem ismernek meg... és mégis, köszönöm Neked....."
A hála a legfontosabb, a szív és a lélek érzi - felidézi, elhomályosulhat, de fel is erősödhet, és miért? - csak!:)
Nincs rá válasz - nem is kell keresni!
Szépeket neked is!

pepo2014. május 23. 19:28

... és mégis, köszönöm Neked.....

mantra2014. május 23. 15:38

köszi :)

skary2014. május 23. 15:30

ez olyan mantrás tényleg :)