Oázis nélkül

mantra•  2013. november 29. 14:53

Sivatag... mindennélküli lét,
szél, homok, Nap, támad az ég.
Egyedül... bolyongok szüntelen,
körbe nézek, merre van életem.
Sehol egy lélek, csak a küzdelem.
Csapást, csapás után rónak rám az égiek,
már csak vonszolom magam,
erőm végéhez közeleg,
fúj a szél, s a homok betemet.
Lelkem-fénye, kialudt mécses,
nem ragyognak az öröm-csillagok,
üres tekintettel csak az eget bámulom,
oázis nélkül mit érnek a napok,
remény nélkül halnak a gondolatok.
Az idő összecsap fejem fölött,
elviszi létem, mi még el sem jött....

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2013. december 3. 19:17

Akkor jó...!:)

mantra2013. december 3. 16:05

Örülök Nektek, köszönöm Csillogó kedves szavaid! :)

skary2013. november 30. 08:37

előre :)

csillogo2013. november 29. 20:38

Most mondjam azt, hogy az egyik szemem az előbb még nevetett, de a másik most sírni kezdett! Az idő összecsap mindnyájunk feje fölött - az enyémet is oly sokszor kerülgeti... azért látok még kapaszkodót, "mi még el sem jött... végtére is nem tudoMMM... terelgetek feléd egy pár öröm-csillagot!:)
Szép estét kedves Mantra!

pepo2013. november 29. 19:40

Csapást, csapás után rónak rám az égiek,
már csak vonszolom magam,
erőm végéhez közeleg,
fúj a szél, s a homok betemet. ....