Elengedem szirmaim

Felhők felett lebegtem,
de megfordult a világom hirtelen,
s pokol lett végrelen tengerem.
Volt egy barátom,
kire nagyon vigyáztam,
mert fogta a kezem,
színesebbé, boldogabbá tette az életem,
pusztán azért, mert volt nekem! :)
Egy szép napon ráébredtem,
már régen nincs velem.
Nem szólt semmit,
de elengedte a kezem.
Sötét lepel, mely befedte világom,
azóta önmagam keresem,
de nem találom....
Eltűnt a szép, eltűnt a jó,
nincs örömpillangó...
Egyhangúság ül lelkemen,
szívemben nincs már érzelem,
forog a mókuskerék,
s a robot benne
én vagyok, ... én.
Mosollyal takarom el létemet,
szemébe nem nézek senkinek,
sokszor oszt az élet rossz lapot,
sok hónapja ezen gondolkodom,
s nem tehetek mást,
karmám elfogadom...
hol hónapok óta nem hiányzom,
nem is fogok ..be kell látnom! :(

Van egy hely, hová ha felmegyek,
belátom az egész vidéket.
Kertemben rózsát szedek,
minden sziromra egy gondolatot teszek,
könnyeimmel megöntözöm,
sóhajommal megcsókolom,
felviszem e helyre,
szél hátára teszem,
elengedem minden szirmom,
s vele együtt ....  a reményem......