Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egyszer...
mantra• 2015. június 1. 16:17
Egyszer összeért a lelkünk,
szivárvány lett belőle,
boldogság madarai,
repültek az égre.
Egyszer összeért a lelkünk,
béke szállt a földre,
nyugalmat árasztott,
a fák lombzöldje.
Egyszer összeért a lelkünk,
elvesztem örökre,
magával vitt egy örvény,
forogva, pörögve...
pepo2015. június 6. 09:16
Egyszer összeért a lelkünk,
elvesztem örökre,.....
mantra2015. június 5. 08:46
Köszönöm, hogy eljöttetek! :)
skary2015. június 2. 04:51
égysző
Rozella2015. június 1. 21:49
Van egy nagyon régi dal, és van benne egy mondat, ami generációknak melengette a szívét, így szólt: "a magnó mellett letérdepelve a lelkünk összeért, lenn a földön, fenn az égen..." A versed nagyon szép, azt mondja, hogy ami igazán szép és fontos az életünkben, az örök érvényű, de leglábbis megmarad, amíg csak élünk...
csillogo2015. június 1. 21:38
( mikor azt mondjuk, hogy minden kezdet a végzeté - akkor elszomorodunk, de "egyszer összeért a lelkünk" - ez volt a szép benne és örömteljes, de az örvény magával vitt... első hozzászólásomban - talán véletlenül nem tettem említést a szomorú végzetről... a szivárvány és a madarak repülése felülírta a bánatot... jó éjszakát kívánok! )
csillogo2015. június 1. 18:35
Most lehet gyönyörködni igazán a lomb zöldjébe - annyira szép a természet, mint ez a kedves vers!
Szeretettel olvastalak kedves Mantra!