"Ne menj be" Meghalt, irtózatos...

Mersinho•  2020. február 17. 21:17  •  olvasva: 143

Theodor Storm
Ne menj be

Fent a folyosón az oldalszobában,
hol hirtelen oly nagy lett a magány
-nem az elsőben, hol ifjú fejét
sápadt kezére hajtva máskor ült,
mialatt szeme a falon merengett,
melyen, trópusi növények között,
nagyszámú és nagytalpú állatok
álltak, kitömve, fél-csodák neki
s félig már a tudás rejtelmei,
– nem ott; a szék üres, a sok növény
szomjan csüggeszti szép leveleit;
por hull rá – nem ott, a szomszédos ajtón
túl, ott, ott a nagy homályos teremben
– hősége fullaszt –, a spanyolfalon túl,
ott, az ágyon, van valami – ne menj be!
Idegenül és irtózatosan
néz rád!
            Csak néhány órával előbb
szőke feje még ott pihent a párnán;
már sápadt a kíntól, mert az élet
fonala hamar szakad; de szeme
még édesen szólt, és néha mosolygott,
mintha arany messzeségbe nézne.

S egyszerre: éj: és ő egyszerre tudta
– s olyan iszony kiáltott a szívéből,
hogy a tanácstalan részvét az ágynál
ülőket kővé változtatta: örvény
süllyedt vele, feneketlen. – "Segíts,
apám, ó, édes apám!" Támolyogva
hadonászott: keze céltalanul nyúlt
az üres levegőbe: egy sikoly még –
és aztán eltűnt.
            Ott ahol feküdt,
most valami fekszik – maradj! Ne menj be!
Idegenül és irtózatosan
néz rád; és napokig nem élsz, ha láttad.
"És mást – hiszen szeretted – , egyebet
nem tudsz mondani, semmit?"
                                            Semmi mást.

Szabó Lőrinc fordítása



(Véleményetekre számítok)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!